Egyed Ákos foglalta össze a honismereti tevékenység helyzetét. Az 1989-es változás után a Művelődés folyóirat továbbra is folyamatosan foglalkozott ezzel a kérdéssel, emellett a megújuló lapok közül néhány már a címével is jelezte a helytörténeti jelleget /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), Székely Újság (Kézdivásárhely), Szamosmente (Dés), Aranyosmente (Torda), Szabadság (Székelyudvarhely), Csíki Lapok (Csíkszereda), Kalotaszeg (Bánffyhunyad), stb./. Különösen a történelmi ismeretek terjesztésében eredményes munkát vállal a Székelyudvarhelyen megjelenő két folyóirat, a Székely Útkereső és a Székelység /alcíme: A Székelyföldet és népét ismertető folyóirat/. A kolozsvári Szabadság napilap melléklete, az Erdélyi Híradó kitűnt helytörténeti anyagok közlésében, így Kolozsvár régi utcaneveiről Asztalos Lajos értekezett. A Háromszék a megye településeit ismertette, a sajnálatosan megszűnt Székely Újságban pedig Binder Pál és Cserey Zoltán Kézdivásárhely gazdag 1848-as hagyományait ismertette. Értékesek a székelyföldi honismereti füzetek, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum által kiadott Múzeumi Füzetek sorozat és Csíkszeredában az Útravaló kiadvány-sorozat. Sepsiszentgyörgyön adják ki a Tulipán Füzeteket ismeretterjesztő folyóiratként. Egyed Ákos összefoglalójában kiemelt két könyvet, "amely a helytörténet és az egyetemes magyar történelem határmesgyéjén helyezkedik el": az egyik a Marosvásárhely és vártemploma /Budapest, 1990/ című, Medvigy Endre által szerkesztett tanulmánykötet, a másik a Pataki József válogatásával készült Kolozsvári emlékírók /1603-1720/ (Kriterion, Bukarest, 1990) című kiadvány. /Egyed Ákos: Honismereti tevékenység az erdélyi magyarság körében. = Művelődés (Kolozsvár), jún./
1996. szeptember folyamán
Romániában 1945-ben egyes csoportok a hegyekbe menekülve kezdték meg a kommunista hatalom elleni fegyveres ellenállást. Róluk alig esik szó, össze kellene gyűjteni a tevékenységükről szóló adatokat. 1946 és 1949 között a Fekete zekések nevű csoport a Kelemen-havasokban tevékenykedett. Cenusa Ovidiu százados volt a parancsnokuk. Magyarok is harcoltak közöttük, mint a Grigorescu-csoportból Csengeri Jenő, akit a Maros menti Ratosnyán lőttek agyon, Tivadar László ügyvéd, akit a máramarosi hegyekben végeztek ki, Bereczky Árpád, akit 1950-ben fogtak el és 15 évi kényszermunkára ítéltek. 1947-ben, a király lemondatása után újabb menekülők csatlakoztak a fegyveres ellenállókhoz. A helyi lakosság egy része is bekapcsolódott a rendszerellenes csoportokba, egyrészt a partizánok ellátása, másrészt közvetlenül a fegyveresek soraiba. A Velgyásza lábánál levő Havasrekettye bírója, Susman a fiával vezetett egy ellenálló csoportot. Éveken át működtek, amikor azután felfedezték rejtekhelyüket, Susmanék öngyilkosok lettek. Susmanékon kívül az Erdélyi Szigethegységben két csoport működött. Kisbánya környékén tevékenykedett a Diamandi repülőszázados által vezetett, amelyiket 1949. szept. 12-13-án számoltak fel, és az Öreghavas-Bisztra-Nagykupsa környékén a Dabija őrnagy által vezetett csapat. Utóbbiak közül legtöbben a szekusokkal vívott tűzharcban vesztették életüket. Holttestüket benzinnel lelocsolták és elégették, hogy nyomuk se maradjon. A bánsági hegyekben Blidaru csapata harcolt éveken át, az ötvenes évek elejéig. Blidaruval 1953-ban, a szamosújvári börtönben ismerkedett meg az ellenállókról tudósító Asztalos Lajos. Az egyik legnagyobb szervezet a Mihály király partizánjai, titkos hadsereg nevű volt, melynek kolozsvári egyetemisták, Fehér és Brassó megyeiek is tagjai voltak. Középiskolás diákok hozták létre Kolozsváron az IKESZ-t /Illegális Kommunistaellenes Szervezet/. Harmincöt tagja volt, köztük Asztalos Lajos. Magyar és román nyelvű röpcéduláikat kétezer példányban terjesztették a városban. Letartóztatták, másfél és nyolc év közötti fegyházra ítélték őket. 1957-58-ban a Fogarasi havasokban még folyt az ellenállás, ezt jelezte az akkor folyó partizánvadászat. Ezekről az eseményekről össze kellene gyűjteni az anyagot, amíg még nem késő. /Aszatalos Lajos (Kolozsvár): Partizánakciók Romániában. Elhallgatott ellenállás. = Kapu, 9. sz., szept./ Hollai Hehs Ottó /München/ hozzászólt Asztalos írásához. szintén sürgetve mindennek összegyűjtését. "Magyarországon, de Romániában sem foglalkoznak az ÁVH, vagy a Securitate viselt dolgaival. A titkos aktákhoz nem lehet hozzájutni, a periratok megsemmisítve vagy elzárva, a gonosztevők, a szörnyűségek eltussolva, a bűnösök pedig jól fizetett állásokban, vagy magánvállalkozások révén ?élvezhetik? az új rendszert, a ?demokráciát?. /Kapu, 9. sz., szept. /
1990. március 29.
A Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt közölte programját, az aláírók között van dr. Podharadszky László, dr. Újvári Ferenc, Sipos Gábor és Asztalos Lajos. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 29./
1990. október 17.
Asztalos Lajos adatgazdag írásával érvelt a régi magyar kolozsvári utcanevek mellett, melyeket most eltörölnek. Sok adatot hozott egyes utcákra /például: Farkas utca 1466 óta, Monostor utca 1453 óta, Híd utca 1453 óta stb. Asztalos Lajos régóta foglalkozik város utcaneveivel. 1980-ban Kolozsvár 746 utcájából csak 25-nek volt magyar neve, idézett egy régebbi írásából, azóta a helyzet csak rosszabbodott. Most a még meglevőket is megváltoztatták. /Asztalos Lajos: Se Rákóczi, se Petőfi? = Szabadság (Kolozsvár), okt. 17./
1994. június 18.
Asztalos Lajos bemutatja, hogyan biztosítják a törvények Spanyolországban a nemzetiségek jogait. A hivatalos nyelv a spanyol, de a többi nyelv is hivatalos az illető önkormányzati közösség területén. Az alkotmány kimondja: Spanyolország nyelvi gazdagsága olyan kulturális örökség, amelyet különleges megbecsülés és védelem illet. A kisebbségek által lakott Katalónia, Baszkföld és Galícia önkormányzati törvénye biztosítja a nyelvhasználatot. Például az ország észak-nyugati részén levő Galíciában a tartomány hivatalos nyelve a galego és a spanyol. A galego önkormányzati közösséghez tartozik az oktatás, a tömegtájékoztatás, az ipar, a rendőrség és csendőrség is. A hivatalokban is a galego nyelvet használják, a földrajzi neveknek pedig egyetlen hivatalos alakja a galego nyelvű. A térképek is a települések nyelvét baszk, katalán vagy galego nyelven tüntetik fel. Tudatosítani kellene, zárja ismertetését a cikkíró, hogy az önkormányzat nem az ország egységére leselkedő veszedelem, az "egységes nemzeti állam" fogalma nem egyéb, mint Spanyolországban a fasiszta, Romániában a kommunistának álcázott szélsőséges, nacionalista ideológia mítosza. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 18./
1994. november 23.
Összehangolt támadás folyik az RMDSZ ellen, állapítja meg Asztalos Lajos /Kolozsvár/. Mindez nem most kezdődött. Petre Roman még miniszterelnökként többször kijelentette: nincs egyetlen olyan ország, ahol a kisebbségnek saját pártja lenne, annak ellenére, hogy jól tudta ennek ellenkezőjét. Funar ismételten felszólította az erdélyi magyarságot, hogy akinek itt nem tetszik, menjen Magyarországra. Oliviu Gherman, a szenátus elnöke azt nyilatkozta, hogy nagy hiba volt megengedni az RMDSZ létrejöttét és szükség van a román pártoknak "az RMDSZ összehangolt akcióira adandó" válaszstratégiára. Chebeleu elnöki szóvivő Takács Csabához, az RMDSZ ügyvezető elnökéhez írt levelében kétségbe vonta, hogy a félmilliós tagsággal, 27 parlamenti képviselővel és 12 szenátorral rendelkező RMDSZ jogot formálhat arra, hogy párbeszédet folytasson a többségi nemzettel. /Pest Megyei Hírlap, nov. 23./
1994. december 14.
1944 szeptember-októberében magyargyűlölettől elvakult román fegyveresek több helyen gyilkolni kezdték a védtelen magyar lakosságot. Szárazajta, Csíkszentdomokos, Magyarremete... összesen harminchárom településben fordultak meg és több mint száz az áldozatok száma. A román sajtó még mindig arról ír, hogy vérszomjas gyilkosok voltak az áldozatok. A kommunista diktatúra annyira megtöltötte az emberek fejét azzal, hogy mennyi "barbárságot" követtek el a magyarok, hogy el sem tudnak mást képzelni, írja a kolozsvári Asztalos Lajos. /Pest Megyei Hírlap, dec. 14./
1995. május 13.
Borbély Imre szövegét még nem ismerik az olvasók, írja Asztalos Lajos, melyet Buchwald Péter már az RMDSZ elleni támadásnak nevez. Ha valaki az elnököt támadja, akkor mindennek vége, tette fel a kérdést Asztalos Lajos cikkében. Borbély Imre nem azzal hibázott, hogy szemtől szembe támadta Markó Bélát, hanem azzal, hogy elnökjelöltként egy másik elnökjelöltet támadott. /Asztalos Lajos: Harangfélreverés helyett nyitottságot. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 13./
Buchwald Péter írása: Szabadság, máj. 9./
1995. május 23.
Asztalos Lajos Fey Lászlóhoz írt nyílt levelében visszautasítja az önkormányzattal kapcsolatos hasonlatát. Fey László ugyanis az önkormányzatot a kommunizmushoz hasonlítja /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 9./: szép eszme, de nem sikerült megvalósítani. Az önkormányzatnak hagyománya van, csak a parancsuralom alatt kivihetetlen. Fey azt is kifogásolta, hogy az önkormányzati elképzeléseket nem szakértők dolgozták ki. Hát kik a szakértők? Lelkes emberekről van szó. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 23./
1995. augusztus 19.
Ötven évnek kellett eltelni, hogy könyvbe lehessen foglalni az 1944 őszén Erdélyben történt vérengzéseket, amikor román szabadcsapatok ártatlan magyarokat gyilkoltak meg, Szárazajtán fejszével lefejeztek embereket. Ezt a munkát /Gál Mária-Gajdos Balogh Attila-Imreh Ferenc: Fehér könyv az 1944 őszi magyarellenes atrocitásokról. RMDSZ Ügyvezető Elnöksége, Kolozsvár, 1995/ románul kellene kiadni, a történelmi igazság kedvéért, hiszen még Andrei Pippidi is arról ír a Foaia próbaszámában, hogy a románság körében azért olyan eleven a magyar ellenségkép, mert a magyarok már 1848-ban mennyi mindent követtek el a románokkal szemben. /Asztalos Lajos: Fehér könyv: Vérengzések 1944 őszén Erdélyben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 19-20./
1995. augusztus 19.
Ötven évnek kellett eltelni, hogy könyvbe lehessen foglalni az 1944 őszén Erdélyben történt vérengzéseket, amikor román szabadcsapatok ártatlan magyarokat gyilkoltak meg, Szárazajtán fejszével lefejeztek embereket. Ezt a munkát /Gál Mária-Gajdos Balogh Attila-Imreh Ferenc: Fehér könyv az 1944 őszi magyarellenes atrocitásokról. RMDSZ Ügyvezető Elnöksége, Kolozsvár, 1995/ románul kellene kiadni, a történelmi igazság kedvéért, hiszen még Andrei Pippidi is arról ír a Foaia próbaszámában, hogy a románság körében azért olyan eleven a magyar ellenségkép, mert a magyarok már 1848-ban mennyi mindent követtek el a románokkal szemben. /Asztalos Lajos: Fehér könyv: Vérengzések 1944 őszén Erdélyben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 19-20./
1995. szeptember 21.
A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem vezetősége emléktáblát akar állítani az 1946 tavaszán történtek emlékére, amikor munkások, "kommunista elemek" megtámadták az egyetemi diákotthont. A "történelmi igazság feltárásán" több történész dolgozik, írta Asztalos Lajos, felelevenítve a történteket. A román egyetem 1945-ben visszatért Nagyszebenből Kolozsvárra. A román hallgatók a túlfűtött, türelmetlen légkörben többször megvertek magyarokat, főleg sötétedés után, mellékutcákban. Akkor még a város lakossága túlnyomórészt magyar volt. Egy este munkások megostromolták a diákotthont, hogy móresre tanítsák a kötekedő román diákokat. Másnap páncélkocsik, katonai őrjáratok tűntek fel az utcákon. Ez tehát a története annak az eseménynek, amelyre emléktáblával akarnak emlékezni. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 21./
1995. október 14.
Asztalos Lajos nem fogadta el a párizsi Claude Karnoouth és Kende Péter előadásának érvelését. Mindketten a Bolyai Tudományegyetem évfordulóján tartottak előadást, Karnoouth nem értett egyet a magyar egyetem visszaállításával, Kende Péter pedig "a szórványok kihalásáról sugallt zavaros, párizsi öntelt, nagynemzeti meséket". /Szabadság (Kolozsvár), okt. 14./
1996. március 11.
A moldovaiak múltjáról közölt adatokat Asztalos Lajos, bemutatva eltérő fejlődésüket. 1812-ben az oroszok legyőzték a törököket, a Kücsük-Kajnardzsi béke alapján a cári birodalom bekebelezte az addig török függőségben levő Moldovának a Dnyeszterig terjedő részét, a Prutig tolta ki határát. Az ottani moldovaiak elszakadtak az erősödő román nemzeti mozgalomtól, amely 1859-ben kivívta a török függőségben maradt Moldva és Havasalföld egyesülését és 1877-ben - orosz segítséggel - a Románia nevet felvett állam függetlenségét is. Az erősödő román öntudat egyik megnyilvánulása volt 1860-ban, hogy az addigi cirill betűs írás helyett bevezették magyarországi románság körében már hosszú évekkel azelőtt használt latin betűs írást. A Pruton túli Moldovában azonban továbbra is cirill betűkkel írtak. A különbséget növelte, hogy ebben az időben a román nyelvújítás során a szláv és török eredetű szavakat elsősorban francia szavakkal helyettesítették, a moldovaiak ebből is kimaradtak. Az első világháború végén Románia jelentős területekkel gyarapodott, köztük Besszarábiával, a Pruton túli Moldovával is. Szovjetunió azonban nem mondott le erről a területről, 1940-ben ultimátumot intéztek Romániához és újból elfoglalták Besszarábiát, visszatértek a cirill betűkhöz. 1941-ben a románok a németek oldalán elfoglalták ezt a területet, visszahozták a latin írást, 1944-ben a szovjet csapatok ismét visszaszerezték Besszarábiát, a moldovaiak visszatértek a cirill írásra. Romániát megdöbbentette, hogy az 1994-es népszavazáson Moldova lakosságának mindössze hét /!/ százaléka kívánta a Romániával való egyesülést. /Asztalos Lajos: Milyen is a moldovaiak románsága? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 11./
1996. március 18.
Fodor Sándor vitatta Asztalos Lajos megállapításait a moldován nyelvről, a moldovánok eltérő tudatáról, szerinte ez nem áll, alig van különbség a Jászvásáron és Chisinauban beszélt nyelv között. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 18./ Előzmény: 465. sz. jegyzet
1996. június 14.
A kolozsvári Apáczai Csere János Gimnáziumban rendezték meg a Városunk, Kolozsvár honismereti vetélkedő döntőjét. A résztvevők előadásokat hallgathattak meg, az előadók között volt Jablonovszky Elemér, az Erdélyi Kárpát Egyesület /EKE/ helyi szervezetének elnöke, Palkó Attila történelemtanár, Ajtay Ferenc földrajztanár, a Gyopár, az EKE folyóiratának főszerkesztője, Asztalos Lajos és Gaal György művelődéstörténész, tanár. /László Ferenc: Brassaisok nyerték a vetélkedőt. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./
1996. szeptember 17.
Új térkép jelent meg Kolozsvárról, magyar és román változatban. A magyar változat hátlapján Bevezető, terjedelmes Történeti magyar utcanevek, Városismertető és Nevezetesség-jegyzék olvasható. A bevezető szerint több mint ötven éve nem jelent meg magyar térkép a városról. Asztalos Lajos ismertetőjében sok hibára hívta fel a figyelmet. /Asztalos Lajos: Mióta tartozik Györgyfalva Kolozsvárhoz? = Szabadság (Kolozsvár), szept. 17./
1997. február 8.
Az önálló Bolyai Egyetem léte nem lehet vita tárgya, szögezte le Asztalos Lajos. Meglepő volt a Szabadelvű Kör által szervezett tanácskozáson a "hozzá nem értő jószándékúak" emlegetése, hogy főleg ők tették politikai kérdéssé a magyar nyelvű egyetemi oktatást. Eddig úgy tudtuk, írta Asztalos Lajos, hogy a kommunista hatalom kezelte politikai kérdésként, amikor arra hivatkozott, hogy a Bolyai a szeparatizmus, a nacionalizmus fellegvára. Meglepő, hogy a hajdani Bolyai Egyetem emlékéből mítoszt csináltak. Az viszont megdöbbentő, hogy a Szabadelvű Körön felszólalók "egyöntetűen időszerűtlennek" tartják az önálló egyetem kiépítését. Talán elfelejtették, hogy a milyen könnyedén számolták fel a magyar nyelvű oktatást a mezőgazdasági intézetben, a műegyetemen, a Zeneművészeti és a Képzőművészeti Főiskolán, majd az egyesített egyetemen. "Négy egyetemi tanár milyen alapon sajátítja ki magának a jogot, hogy az önálló magyar egyetem létéről döntsön?" Ez az egész romániai magyarság sorsdöntő kérdése. Az RMDSZ programjában ez áll: "Induljon újra a Bolyai Egyetem." Tagadhatatlan, hogy az önálló Bolyai létrehozása számtalan nehézséggel járna, de előnyei felbecsülhetetlenek lennének. Asztalos Lajos a semmiből létrehozott baszk egyetem példáját hozta föl, továbbá hivatkozott a 300 ezer finnországi svédre, akiknek Turkuban saját svéd nyelvű egyetemük van. - A Szabadelvű Kör által szervezett tanácskozás eredményeként a román sajtó egy része máris ujjong, hogy a romániai magyarságnak nem kell önálló egyetem. /Asztalos Lajos: A Bolyai Egyetem léte nem lehet vita tárgya. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 11./
1997. május 15.
Az első - építési emléktábla - Kolozsvárt 1450-ből való. Három szerző vállalkozott rám hogy összegyűjti és kiadja ezeket a megmaradt emlékeket. Lőwy Dániel-Demeter V. János-Asztalos Lajos: Kőbe írt Kolozsvár /Nis Kiadó, Kolozsvár, 1996/ című munkát ismerteti Rozsnyai László. A könyv alcíme: Emléktáblák, feliratok, címerek. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 15./
1997. szeptember folyamán
Az önálló magyar egyetemről már 1997. januárjában elkezdődött a mellébeszélés, és nem a "multikulturális", hanem az önálló Bolyai lejáratása, írta Asztalos Lajos. Előbb a Magyar Hírlapban, majd a kolozsvári Szabadságban jelent meg Törzsök Erikának, a HTMH akkor még helyettes vezetőjének az írása: "önálló egyetemet követelt boldog-boldogtalan", "...nem lett átgondolva, nem lett feltéve a kérdés, hogy milyen egyetemet, kinek, miből, kikkel is akarnak?" "A nagy követelők az adott országok állapotának, társadalmi jelenségeinek figyelmen kívül hagyásával követelőztek...". Nem sokkal ezután a Szabadelvű Kör rendezvényén "kiderült", hogy a magyar diákok többsége lényegében nem óhajt önálló Bolyait, ezután következett a Bolyai Tudományegyetemnek "a bevált modellekkel nem törődő, helyi gyártmányú, barkácsolt torzszülött"-tel, "egyfajta szellemi gettó"-val, a "nyelvi-nemzeti sajátosságokba való bezárkózás"-sal való címkézése /Cs. Gyimesi Éva, Szabadság, 1997. febr. 12./ Ezután, febr. 21-én felbukkant a "multicultural" /Andrei Marga, a Babes-Bolyai Tudományegyetem rektora/. Az egyetem tehát bizonyos mértékig többnyelvű. Amíg a többségi szenátus meg méltóztatik engedni. A multikulturálist egy maroknyi csoport fogadta el, amelyik összetéveszti magát a romániai magyarsággal. /Asztalos Lajos (Kolozsvár): Multikulturalitás. Forradalmi újítás avagy... mézesmadzag? = Kapu (Budapest), szept./
1997. október 22.
Asztalos Lajos visszautasította a román sajtóban rendszeresen megjelenő véleményt, amely egyaránt szélsőségesnek nevezte Funart és Katona Ádámot, illetve Tőkés Lászlót. Octavian Paler például a Romania Liberában azt kérdezte: "Csak Funar szélsőséges nacionalista, Tőkés pap nem?" Ez nem csupán a sajtó vélekedése. Emil Constantinescu elnök az Adevarul kérdésére válaszolva a szélsőséges nacionalista megnyilvánulásokért a román többség és a magyar kisebbség egyes csoportjait tartotta felelősnek. Asztalos Lajos hangsúlyozta, hogy magyar részről nem követelték románok kitelepítését Erdélyből, nem adtak ki több százezer magyar elrománosításáról térképeket és nem terjesztették ezt, mint a román hatóság teszi, nem követelték a román nyelv korlátozását, stb. Különbséget kell tenni a többség és kisebbség nacionalizmusa között, mert miközben a többségi nacionalizmus elnyomó, támadó, a kisebbség létére tör, a kisebbségi - amelyet a többségi nacionalizmus vált ki - védekező nacionalizmus. /Asztalos Lajos: Ki a szélsőséges? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 22., átvette: Szabadság (Kolozsvár), okt. 29./
1998. február 25.
Horn Gyula miniszterelnök arra hivatkozva, hogy a bűnügyek elkövetői között sok a külföldi, fölvetette a szomszédokkal szemben bevezetendő vízum kérdését. A miniszterelnök ugyan kijelentette, hogy a szigorú határellenőrzés nem érintheti a határon túli magyarokat, ennek ellenére nem a legrózsásabbak a kilátások, írta Asztalos Lajos. 1996 júniusában Kovács László külügyminiszter kijelentette, hogy Magyarországnak nem áll szándékában feláldozni a határon túli kétmilliós /!/ magyarságot, ugyanakkor nem kívánja feláldozni Magyarország tíz és fél millió lakosát sem a határon túli magyarság vélt érdekeiért. A magyar-magyar találkozón Markó Béla, az RMDSZ elnöke elmondta, hogy a határon túli magyarság érdekvédelmi szervezetei Magyarországon csupán látszólag találtak egyetértésre. "1997 januárjában a Határon Túli Magyarok Hivatalának vezetője a Bolyait óhajtókról kijelentette: "boldog, boldogtalan önálló magyar egyetemet akart." Asztalos így összegezte véleményét: "A jelek szerint a mai magyar vezetés nem lépheti túl a saját árnyékát, a határon túli magyarság gyakorlatilag le van írva." /Asztalos Lajos: A vízumkényszer Damoklész-kardja. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 25./
1998. április 7.
Három éve egy volt szekus alezredes, Roland Vasilievici nyilvánosságra hozta, hogy 1977-ben a Securitate, a titkosrendőrség egy húszéves terv, a Tiszta Románia megvalósításához látott hozzá, melynek célja a veszélyesnek minősített öt kisebbség, a német, a magyar, a zsidó, a cigány és a török - teljes felszámolása volt. Ez volt a Helga-terv. Roland Vasilievici nemrég újabb adatokat tárt erről a nyilvánosság elé. A terv Magyarország és a világ magyarságának lejáratását tűzte céljául, de szabotázscselekmények végrehajtása is szerepelt benne. Törcsváron különleges, magyar nyelvű szekusiskolát hoztak létre, hozzáláttak a tudatos félretájékoztatáshoz, a létfontosságú magyarországi intézményekbe való befurakodáshoz, ügynökhálózat kiépítéséhez, a magyar nagykövetségek lehallgatásához, a magyar egyházak lejáratásához, a magyar propagandaeszközök megsemmisítéséhez, a Szabad Európa Rádió és a Vatikáni Rádió magyar adásának hamis hírekkel való ellátásához. A törcsvári iskolát elvégzők új identitást kaptak. Az iskola főleg árvaházakból toborozta tanulóit, hamis személyi igazolványt kaptak, magyar nevekkel. Tökéletesen elsajátították a magyart, magyar lapokat olvastak, a Kossuth rádiót hallgatták, tanulmányozták a magyar néprajzot, a magyar szokásokat. Az iskola elvégzése után "szökve" hagyták el az országot, hatósági segítséggel. 1989 végéig ezek a fiatalok több országban tevékenykedtek, de befurakodtak az erdélyi magyar iskolákba, szervezetekbe is. Õk irányították 1990 márciusában a marosvásárhelyi eseményeket. Õk szítják Erdélyben a két nemzet közötti gyűlöletet, síremlékeket gyaláznak meg. A Helga-tervet a mai napig nem érvénytelenítették. /Asztalos Lajos: A Helga-terv. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 7./
1998. július 25.
Asztalos Lajos spanyol és más latin nyelvek fordítója Kolozsváron él. Középiskolás korában röpcédulát készített, 1952-ben letartóztatták, két évet volt börtönben. Az eszperantó nyelvvel kezdte, majd jött a többi nyelv, megtanult spanyolul, portugálul, sőt a Spanyolországban élő galego kisebbség nyelvét is elsajátította. Több mesekönyve jelent meg, melyek fordításait tartalmazták. Érdekelte a helytörténet is, Lőwy Dániellel közösen írta Kőbe írt Kolozsvár című könyvét. Legújabb könyve /Kinek szól a kakukk?/ spanyol, portugál, galego és baszk népmeséket tartalmaz. /Kisgyörgy Réka: "Húztam a gályát..." = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 25./
1998. augusztus 26.
Kilencedik éve folyik a felszámolt Bolyai újraindításáért a küzdelem - kezdte eszmefuttatását Asztalos Lajos. Az 1996-os választás után kiderült, hogy az új hatalom sem tudta túltenni magát a kommunista-nacionalista beidegződéseken. Ekkor bukkant fel az ún. mulitkulturális egyetem furfangos elterelő terve, amelyik "néhány magyar egyetemi tanárnak is elködösítette az agyát." Román részről szervezett kampány folyik a Bolyai ellen. Mi pedig egymást győzködjük, írta Asztalos. Szükség lenne arra, hogy rendelkezzenek egy román lappal, mint amilyen a Puntea volt. Az RMDSZ Kolozs megyei szervezete meghívhatná a román pártok képviselőit, hogy tisztázzák az álláspontokat. A Bolyai Társaság meghívhatná a Babes-Bolyai Tudományegyetem román tanárait nézettisztázó megbeszélés-sorozatra. /Asztalos Lajos: Javaslat-féle Bolyai-ügyben. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 26./
1998. szeptember 30.
Megjelent Sas Péter A kolozsvári Szent Mihály /Gloria, Kolozsvár, 1998/ templom című könyve, amelyben több eddig kiadatlan levéltári anyagot is tartalmaz. /Asztalos Lajos: Kötet a Szent Mihály templomról. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 30./
1999. február 9.
Megjelent André Du Nay: A román nyelv és nép kialakulása /Scribae Kádár Kiadó, Sepsiszentgyörgy/ című könyve. A szerző számos román nyelvész /Densusianu, Rosetti/ munkájára támaszkodva cáfolta a tudományos szempontból tarthatatlan kontinuitás elméletét. /Asztalos Lajos: Tévhitet oszlató könyv. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 8./
1999. július 13.
Egy lelkes sepsiszentgyörgyi történész, Kádár Gyula, néhány évvel ezelőtt létrehozta a Scribae Kádár Könyv- és Lapkiadó Kft.-t. Ez a kis műhely egymás után adja ki az évtizedekig tiltott, hiányolt, a múltat ismertető köteteket. Mind a saját - például Erdély és Háromszék népének szabadságharca - 1848-1849, Történelmi fogalomtár (négy kötet), A fekete sereg, A magyarok története a kezdetektől 1541-ig, Mátyás, a győzhetetlen hadvezér -, mind más szerzők tollából - André Du Nay: A román nyelv és nép kialakulása stb. Ezzel egyidejűleg három évvel ezelőtt Kádár Gyula kiadta a Történelmünk című havi folyóiratot, amelyben a múlt eseményei mellett napjaink időszerű kérdései is helyet kaptak. Ennek utóda, bővített terjedelemben - az eddigi 12 helyett 20 oldalon -, a Történelmi Magazin. Júniusi első számának főbb rovataiban - Magyar középkor, Erdély középkora, Szemlélet, Aktualitás, Önrendelkezés, Évforduló, Múlt és jelen, Vélemény, Vörös múlt, Hagyománytisztelet, Helytörténet - többek között a Beatrix, Mátyás felesége, Az erdélyi fejedelemség hanyatlása, Nagy-Európa utópiája, Koszovó, Tienanmen tér 89 - tíz éve történt, A magyarság helyzete 1945. március 13-a után című írások láttak napvilágot. /Asztalos Lajos: Történelmi magazin. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./
1999. szeptember 1.
Kolozsváron újabb magyar utcaneveket töröltek el, a Dózsa György utca Ferdinánd román király nevét kapja, eltörölték a Bem József tábornok utcanevet, Herbák Jánosból pedig Matei Basarab lesz. Az olyan történelmi utcanevek, mint a Kövespad (Pietroasa) és az Alkony (Amurgului) szintén új, jelentéktelen neveket kapnak. /Sz. K. [Székely Kriszta]: Ismét lefaragtak néhány magyar utcanevet. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 1./ Gaal György adott tájékoztatást az utcanévadó bizottság üléseiről. Kolozsváron minden ülésen a magyar tagok tevékenysége kimerül a tiltakozásban, az ismételt leszavazás elviselésében. Kolozsváron a bizottságban Molnos Lajos, Mikó Lőrinc tanácsosok, valamint Asztalos Lajos és Gaal György képviselték a magyarságot. Idén tavasszal változott a helyzet: a megyéhez került vissza a döntés joga. Felállítottak a megyei tanács mellett egy 28 tagú bizottságot, amelyben szakértőként Csetri Elek és Gaal szerepel a magyarság részéről, s a magyar megyei tanácsosok közül is talán ketten tagok. Ugyanakkor a városi bizottság is szorgalmasan ülésezik. Jelenleg tehát a névváltoztatási javaslatot a polgármesteri hivatal terjeszti a városi névadó bizottság elé. Ha az jóváhagyja, a városi tanács elé kerül. Ennek kedvező döntése esetén a megyei névadó bizottság vizsgálja meg a javaslatot, s terjeszti a megyei tanács elé. - Kolozsvárt szinte lehetetlen nyomon követni a rengeteg javaslatot, s hogy abból mit hol hagytak jóvá. A polgármesteri hivatal pedig előre kitéteti a táblát. - Szinte valamennyi még meglévő magyar utcanév felkerült az átkeresztelési listára, de egyetlen javasolt magyar személynév sem szerepelt. A magyar bizottsági tagok - pár román kolléga helyeslésének is köszönhetően - legfeljebb annyit tudtak elérni, hogy a magyar utcanevet meghagyják, vagy beleegyeztek: más magyar nevet javasoljanak a helyére. Azt, hogy miért nem javasol a városháza egyetlen magyar személynevet sem, azzal indokolták: a javaslatok a lakosságtól jönnek, s magyar vonatkozású javaslatot senki sem tett. Erre Asztalos Lajos egy tízoldalas román nyelvű beadványt készített. Ebben vázolta a kolozsvári utcanevek történetét, s kettős javaslattal szolgált: egyrészt felvetette a XIX. század végéig használatos nem nemzetiségi jellegű régi "beszélő" utcanevek újbóli használatát (román és magyar változattal): Híd, Szappan, Király, Farkas stb. utca. Másrészt 20 konkrét utcának (többnyire földrajzi nevet viseltek) magyar vonatkozású nevet javasolt (Fadrusz János, Bethlen Gábor, Minorita, Mikes Kelemen, Haller Károly, Mikó Imre stb. utca). A továbbiakban egyetlen előterjesztési listán sem tűntek fel ezek a javaslatok. - Gaal György pontos címét megadta, ennek ellenére egyetlen ülésre sem kapott meghívót. /Gaal György: Ahogy az utcákat nálunk keresztelik. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./
1999. szeptember 1.
Asztalos Lajos Kolozsvár a 18. században címmel tart előadást szept. 2-án Kolozsváron, az alsóvárosi RMDSZ-székházban. - Kolozsváron a városháza nagytermében szept. 6-án bemutatják Anton Dragulescu Erdély története (II.) című munkáját. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 1./
